A most bemutatott játék Corinne Boutard et Magalie Bouchet: Attention et Mémoire (Ortho Édition, 2007) fejlesztőprogramjának része. Már mutattam be ebből a remek szöveggyűjteményből játékot a figyelem fejlesztésére (http://logopedia.postr.hu/elfelejtett), és szándékaim szerint nem is itt fogok megállni. Annyit mondanék a mű egészéről, hogy sokkal szegényesebb lenne a fejlesztési repertoárom és tudásom, ha nem tudhatnám magaménak ezt a szöveggyűjteményt.

A Ki ő? (Qui est-ce?) játék tulajdonképpen egy csomag kártya, a játék – a szerzők ajánlása szerint – a munkamemória fejlesztését célozza meg. Elsőre nekem nem ez jutna eszembe róla, de a gyakorlott eszközfejlesztőknek elhiszem, ha egyszer ezt mondják. Nyilván más módon szocializálódtunk a szakmára. Számomra ez a játék elsősorban egy verbális emlékezetet, vizuo-verbális keresztcsatornát fejlesztő eszköz, leginkább óvodásokkal és az általános iskola kezdeti szakaszában lévőkkel játszom.

A doboz 52 darab, 3-6 színes képet ábrázoló, megszámozott kártyából áll. A számozás nem nehézségi szint szerint növekedik, a szerzők a folyamatos tréningezésre helyezik a hangsúlyt.

A játék menete:

Kiteszek egy kártyát a gyerek elé, és megkérem, hogy jegyezze meg a rajta található ábrákat. Ezután a kártyát lefordítom, és a kártya hátán található kérdéseket egyesével felteszem.

Például:

Rögtön az első kártya 4 állatot tartalmaz: teve, bálna, elefánt, pillangó. A játék utasítása: Egy kérdést fogok feltenni neked, mondd meg, melyik képre gondoltam!

A kérdések:
Melyik állatnak van négy lába és két púpja?
Melyik állat él vízben?
Melyik állatnak vannak szárnyai?
Melyik állat ormányos?

Egy-egy feladat megoldása pár percet vesz igénybe, ezért bármely logopédiai terápia (pöszeség, megkésett beszédfejlődés, diszlexia-prevenció, diszlexia-reedukáció stb.) kezdeti szakaszában jól alkalmazható. A gyermek igényeitől függően 3-5 kártyát szoktam prezentálni egy foglalkozás során, így osztódnak el a feladatok 10-15 foglalkozásra. Ha valahol a gyermek elakad, azt a kártyát a következő foglalkozáson újra elővesszük. A programban való haladás fejleszti a hosszú távú emlékezetet is, hiszen a gyermeket arra is kérem, hogy próbálja megjegyezni a következő foglalkozásig, hogy meddig jutottunk el – természetesen ezt én magamnak is felírom. Életkor és gyermekfüggő, hogy ennek a kérésnek hogyan tesznek eleget. Van, aki a kártya sorszámára emlékszik vissza, van, aki átnézi a képeket, és az alapján deríti ki, hogy elvégeztük-e a feladatot vagy sem. Van, akire ennek megjegyzése túl nagy terhet ró, tehát, nem forszírozom.

Az adott kártyát egy meghatározott időtartamig figyeltetem meg a gyermekkel, ezzel az időtartammal lehet játszadozni a terápia során. Kezdetben hosszabb időt engedélyezek, majd később, mikor a gyermek már rutinosabb, egyre kevesebbet. Ezzel nem csak az emlékezetre hathatunk, hanem a feldolgozás gyorsaságára és pontosságára is, valamint a koncentrációt is erősíthetjük. A bemutatás lehet szimplán vizuális, de meg is neveztethetjük a képeket (ha bizonytalanok vagyunk a szókincs-aktivizálás kimenetében, vagy ha a gyermeknek a verbális megerősítésre szüksége van). Ezzel természetesen befolyásoljuk a gyermek tanulási, bevésési stratégiáját. Utána lefordítjuk a kártyát, és a gyermeknek válaszolnia kell a kártya hátán lévő kérdésekre. Ezekkel a kérdésekkel segítjük a felidézést, illetve magát a bevésési stratégiát is a következő képekre, hiszen fontos szempontokat adunk meg a gyermeknek az adott képre vonatkozóan.

Amennyiben óvodás a gyermek, szóban végezzük a feladatot, és akkor ez egy mondatértéssel nehezített emlékezeti feladattá válik. Olvasó gyerek nyugodtan felolvashatja magának a feladatot, és akkor szövegértési (mondat, utasítás) feladat is egyben.

A játékot én általában szerepcserével végeztetem. Amikor rajtam van a sor, akkor a gyermekek tudatosságára hatok, meg az önkéntelen, tét nélküli tanulásra. Ilyenkor sokkal jobban figyelnek, jobban emlékeznek. Nyugodtan beleleshetnek a kártyába, anélkül, hogy azt kudarcként fognák fel.

Örömmel jelentem, hogy a gyakorlások során a kártya egész képanyaga bekerült a hosszú távú memóriámba, és már nem nagy erőfeszítés a feladatot is végezni, és a rám bízott gyermek kognitív tevékenységére is figyelni.

Súlyos emlékezetgyengeség esetében vagy nagyon fiatal életkorban szimplán beszédértés fejlesztéshez használom a feladatot, illetve rátanítás gyanánt megismertetem a képanyaggal, amire majd a későbbiekben emlékezni kell. Az is lehetséges extrémebb esetben, hogy ha a gyermek nem tudja felidézni az illető kép nevét, akkor akár minden kérdés után belenézhet a kártyába, majd újra lefordítja.

Az eszköz használata minden résztvevő fél számára nagyon élvezetes és szép eredményeket hoz.

Korábban utaltam már rá, hogy a segítő kérdések segítik a felidézést (az adott szóhoz való hozzáférést) és egyben a bevésést is, mert a képek fontos jegyeinek a kérdésben való megjelenése segíti a tájékozódást a szemantikai hálóban, stratégiát ad a rendszerezéshez.

Remélem, egyetértenek velem abban, hogy mennyivel több ez a feladat, mint szimplán megkínálni a gyermeket egy pár képpel, és visszamondásra biztatni. Ez utóbbi is dolgoztatja ugyan az emlékezeti funkciókat, de nem tanít rá a stratégiára és nem illeszkedik olyan szervesen a tanulási folyamatba – nem ad rálátást az egyes gyerekek profiljára.

És végül következzék most egy újabb kártya bemutatása, mintegy igazolásul, hogy a munkamemória is meg van célozva, ráadásul a legfiatalabb gyermekek számára.

A kártyán hat kép szerepel: mókus, kenguru, helikopter, traktor, bicikli, zsiráf.

A kérdések:
Most csak az állatok nevét mondd, de úgy, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig sorolod fel őket! (munkamemória)

A további kérdések a pragmatikai szintet is érintik.

Melyik közlekedési eszköznek nincs motorja?
Melyik állat eszik mogyorót?
Melyik tárgy repül?
Melyik állat ugrál?

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről: